Kézműves gyógynövény, fulvosav, természetes elektrolit, védett arginin és almapektin tartalmú étrend-kiegészítő.
A glicin az emberi szervezet egyik legegyszerűbb, nem esszenciális aminosava. A táplálékkiegészítő-ipar az utóbbi években egyre gyakrabban ajánlja önálló, szabad aminosav formájában, gyakran napi 3–10 gramm mennyiségben. Ezzel párhuzamosan azonban egyre több olyan kísérletes adat jelenik meg, amely arra utal, hogy a nagy dózisú szabad glicin alkalmazása nem tekinthető teljesen élettanilag semlegesnek.
Irodalmi áttekintés
A glicin az emberi szervezet egyik legegyszerűbb, nem esszenciális aminosava. A táplálékkiegészítő-ipar az utóbbi években egyre gyakrabban ajánlja önálló, szabad aminosav formájában, gyakran napi 3–10 gramm mennyiségben. Ezzel párhuzamosan azonban egyre több olyan kísérletes adat jelenik meg, amely arra utal, hogy a nagy dózisú szabad glicin alkalmazása nem tekinthető teljesen élettanilag semlegesnek.
A jelen áttekintés célja annak bemutatása, hogy
• az aminosav-imbalansz és aminosav-antagonizmus klasszikus élettani ismeretei,
• az aminosav-toxicitással kapcsolatos állatkísérletes eredmények,
• valamint a Clostridioides difficile glicin-anyagcseréjéről megjelent modern mikrobiológiai kutatások
együtt milyen következtetések levonását teszik lehetővé a nagy dózisú szabad glicin alkalmazásával kapcsolatban.
________________________________________
A természetes emberi táplálkozás során az aminosavak döntő többsége fehérjékhez kötött formában jut a szervezetbe.
Az emésztés során
fehérjék → peptidek → dipeptidek → tripeptidek → aminosavak
keletkeznek.
A felszívódás jelentős része peptidek formájában történik.
Ezzel szemben a modern táplálékkiegészítők több gramm tiszta glicint juttatnak egyszerre a vékonybél lumenébe.
Ez olyan táplálkozási helyzetet hoz létre, amely a természetes táplálkozás során gyakorlatilag nem fordul elő.
________________________________________
Az aminosav-anyagcsere már több mint ötven éve ismert jelensége az aminosav-imbalansz és az aminosav-antagonizmus.
A klasszikus állatorvosi kórélettan szerint az egyes aminosavak nagy dózisú alkalmazása
• anyagcserezavarokat,
• növekedési zavarokat,
• endokrin eltéréseket,
• valamint toxikus jelenségeket
okozhat.
Karsai Ferenc szerkesztésében megjelent Állatorvosi kórélettan külön fejezetet szentel az aminosav-toxicitásnak. A mű kiemeli, hogy egyes aminosavak nagy dózisban olyan kóros elváltozásokat idézhetnek elő, amelyek nem előzhetők meg pusztán a fehérjebevitel növelésével, ugyanakkor az aminosav-egyensúly helyreállítása enyhítheti a tüneteket.
Ez a megfigyelés arra utal, hogy az aminosav-anyagcsere nem csupán az abszolút mennyiségtől, hanem az egyes aminosavak egymáshoz viszonyított arányától is függ.
________________________________________
A glicin külön fejezetben szerepel ugyanebben a szakirodalomban.
Az ismertetett állatkísérletek szerint glicin-túladagolás esetén előfordulhat
• növekedés-visszamaradás,
• vesetubulus-károsodás,
• glicinuria,
• kalcium-oxalát vesekőképződés.
A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a B₃-, B₆-, B₁₂-vitamin, valamint a folsav és a metionin részben mérsékelheti a glicin toxikus hatásait. A toxicitás lehetséges oka a gyors ammóniatermelés vagy a glicinanyagcsere során keletkező melléktermékek (például oxalát vagy glikolsav).
Ezek az adatok állatkísérletekből származnak, ezért közvetlenül nem vetíthetők át emberre, ugyanakkor azt jelzik, hogy a glicin nagy dózisú alkalmazása biológiailag nem tekinthető teljesen közömbösnek.
________________________________________
Az egyes aminosavak nagy dózisú alkalmazásának megítélésekor nem elegendő kizárólag az adott aminosav önálló élettani szerepét vizsgálni. Figyelembe kell venni azt is, hogy az aminosavak anyagcseréje egymással szorosan összekapcsolódik, ezért valamely aminosav feleslege megnövelheti egy másik aminosav szükségletét.
Keshavarz és Fuller 1971-ben, csirkéken végzett kísérleteikben az arginin, a glicin és a metionin közötti kapcsolatot vizsgálták. A metioninban korlátozott kukorica–szója alapú takarmányhoz adagolt arginin a növekedés dózisfüggő csökkenését idézte elő. A növekedési depresszió glicin jelenlétében tovább fokozódott, míg kis mennyiségű kiegészítő metionin mérsékelte a kedvezőtlen hatást.
Egy másik, ugyanebben az évben közölt vizsgálatban az arginin és a glicin együttes adagolása az önmagában adott argininnél nagyobb mértékben csökkentette a növekedést, és fokozta a kreatin kiválasztását. A kiegészítő metionin megszüntette az arginin, illetve az arginin és glicin kombinációja által kiváltott növekedési visszaesést. A szerzők értelmezése szerint a felesleges arginin és glicin fokozta a kreatinképződést, ezzel együtt pedig megnövelte a metilcsoportok és közvetve a metionin iránti igényt.
A feltételezett anyagcsere-mechanizmus
A kreatin bioszintézisében az arginin és a glicin közösen vesz részt:
arginin + glicin → guanidinoacetát → kreatin
A guanidinoacetát kreatinná történő átalakításához metilcsoportra van szükség. Ennek közvetlen donora az S-adenozil-metionin, amely a metioninból képződik. Ha az arginin és a glicin nagy mennyiségben fokozza a kreatinszintézist, növekedhet a metilcsoportok felhasználása, és ezzel együtt emelkedhet a metionin iránti anyagcsereigény.
A vizsgálatok alapján tehát pontosabban az állítható, hogy:
A felesleges arginin és glicin bizonyos, metioninban korlátozott állatkísérletes étrendekben növelte a metioninszükségletet, és funkcionális metioninhiányhoz hasonló állapotot idézett elő.
A források nem bizonyították közvetlenül, hogy a glicin önmagában minden körülmények között csökkenti a metionin fehérjékbe történő beépülését, illetve azt sem, hogy napi 3 gramm glicin emberben metioninhiányt okoz. A kutatások azonban egyértelműen igazolják az aminosavak közötti kölcsönhatás lehetőségét, valamint azt, hogy a glicin és az arginin feleslege metioninban korlátozott környezetben tovább növelheti a metioninigényt.
Miért jelentős a metionin?
A metionin kéntartalmú, esszenciális aminosav, amelyet az emberi szervezet nem képes megfelelő mennyiségben előállítani, ezért táplálékkal kell felvenni. Jelentősége több biokémiai folyamatra kiterjed:
• részt vesz a fehérjeszintézisben;
• S-adenozil-metionin formájában számos metilációs reakció metilcsoport-donora;
• közreműködik a kreatin, a foszfatidil-kolin és más vegyületek anyagcseréjében;
• kapcsolatban áll a homocisztein-, cisztein- és glutation anyagcserével;
• a transzláció megkezdésekor az iniciátor aminosav szerepét tölti be.
Azt azonban pontosítani szükséges, hogy a metionin a fehérjeszintézis kezdő aminosava, de nem általánosan a fehérjék „záró aminosava”. A fehérjeszintézis végét stopkodon jelzi, amelyhez nem tartozik aminosav.
Az aminosav-imbalansz szempontjából levonható következtetés
Keshavarz és Fuller eredményei azt szemléltetik, hogy egy aminosav biológiai hatása nem választható el a teljes aminosav-összetételtől. Az arginin és a glicin túlzott bevitele fokozhat olyan anyagcsereutakat, amelyek metilcsoportokat és metionint igényelnek. Ha a metioninellátás nem tart lépést ezzel az igénnyel, relatív vagy funkcionális metioninhiány alakulhat ki.
Ez megerősíti a tanulmány alapvető megállapítását:
Egy aminosav nélkülözhetetlen élettani szerepe nem jelenti azt, hogy az adott aminosavból a normál szükségleten felüli, izolált, szabad formájú pótlás további előnyt jelent. Ellenkezőleg: valamely aminosav feleslege megnövelheti más aminosavak szükségletét, és felboríthatja az aminosav-anyagcsere egyensúlyát.
________________________________________
5. A szabad glicin felszívódásának kérdése
A szabad aminosavak felszívódása specifikus membrántranszporterek segítségével történik.
A transzporterek véges kapacitásúak, ezért elméletileg felvethető, hogy nagy dózisú egyszeri glicin bevitel esetén az abszorpció nem teljes.
Jelenleg azonban nem áll rendelkezésre olyan humán vizsgálat, amely közvetlenül igazolná, hogy napi 3 gramm szabad glicin fogyasztása számottevő mennyiségű glicint juttat a vastagbélbe.
Ezért ez a felvetés jelenleg élettanilag plausibilis hipotézis, de nem tekinthető bizonyított ténynek.
________________________________________
A 2023-ban megjelent kutatás új megvilágításba helyezte a glicin szerepét.
A szerzők kimutatták, hogy antibiotikum okozta diszbiózis során
• nő a glicin koncentrációja,
• a Clostridioides difficile a glicint Stickland-fermentációban energiaforrásként használja,
• a glicin fokozza a C. difficile baktérium növekedését,
• fokozza a toxintermelést,
• fokozza a sporulációt,
• a glicin-anyagcsere genetikai gátlása pedig csökkenti a baktérium virulenciáját.
A tanulmány tehát egyértelműen bizonyítja, hogy a glicinben gazdag diszbiotikus környezet előnyt jelent a C. difficile számára.
Ugyanakkor a vizsgálat nem tanulmányozta, hogy egészséges emberek nagy dózisú szabad glicin fogyasztása növeli-e a vastagbél glicinszintjét vagy a C. difficile fertőzés kockázatát.
________________________________________
A klasszikus toxikológiában a xenobiotikum olyan vegyület, amely a szervezet számára idegen.
E meghatározás alapján a glicin nem xenobiotikum, hiszen természetes, endogén aminosav.
Ugyanakkor érdemes különbséget tenni minőségi és mennyiségi megközelítés között.
Javasolható a következő fogalom:
Mennyiségi xenobiotikum: olyan természetes eredetű vegyület, amely ugyan fiziológiásan jelen van a szervezetben, de a természetes táplálkozás során nem előforduló mennyiségben vagy koncentrációban kerül be, és ezáltal olyan metabolikus terhelést jelenthet, amely meghaladja a szervezet adaptációs kapacitását.
Ez nem hivatalos toxikológiai terminus, hanem egy javasolt elméleti fogalom, amelyet csak így érdemes használni, hogy ne keltsen olyan benyomást, mintha elfogadott definíció lenne.
________________________________________
Már az 1980-as években Earl Mindell is óvatosságra intett a szabad aminosavak alkalmazásával kapcsolatban:
„Veszélyes, ha szabad aminosav készítményt rendszeresen ételek helyettesítésére használják, ha rendkívül nagy adagokban fogyasztják, vagy az orvos megkérdezése nélkül gyógyszer helyett adják.”
Bár ez a megállapítás nem primer tudományos vizsgálatból származik, jól tükrözi azt a korabeli szemléletet, hogy a szabad aminosavak alkalmazása körültekintést igényel.
________________________________________
A jelenleg rendelkezésre álló szakirodalom alapján az alábbi megállapítások tehetők:
1. A nagy dózisú szabad glicin alkalmazása jelentősen eltér a természetes fehérjefogyasztástól.
2. Az aminosav-egyensúly felborulása és az aminosav-toxicitás jól ismert élettani jelenségek, amelyeket állatkísérletes adatok is alátámasztanak.
3. A Clostridioides difficile a glicint aktívan hasznosítja növekedéséhez és virulenciájához, különösen antibiotikum okozta diszbiózisban.
4. Jelenleg nincs közvetlen humán bizonyíték arra, hogy napi 3 g szabad glicin növelné a vastagbél glicinkoncentrációját vagy a C. difficile fertőzés kockázatát.
5. Ugyanakkor biológiailag ésszerű és vizsgálatra érdemes hipotézis, hogy ha a nagy dózisú szabad glicin egy része eljut a vastagbélbe, akkor kedvezőbb anyagcsere-környezetet teremthet a C. difficile számára.
6. Emiatt a nagy dózisú szabad glicin rutinszerű alkalmazásának hosszú távú biztonságossága további humán vizsgálatokat igényel, különösen antibiotikum-kezelést követően vagy bélmikrobiom-zavar esetén.
Köszönöm! A gyártói ismertetők elemzését érdemes külön fejezetként, közvetlenül az Earl Mindell-idézet után beilleszteni. Mivel a gyártói szöveg pontos tartalma ebben az üzenetben nem szerepel, az alábbi rész a táplálék-kiegészítők glicinnel kapcsolatos általános érvelési módját értékeli, és nem tulajdonít konkrét állítást egy meg nem nevezett gyártónak.
________________________________________
A glicintartalmú étrend-kiegészítők ismertetői rendszerint a glicin számos nélkülözhetetlen élettani szerepét hangsúlyozzák. A glicin valóban részt vesz többek között a fehérjék és a kollagén felépítésében, továbbá számos biokémiai folyamat kiindulási vagy köztes anyaga. Ebből azonban önmagában még nem következik, hogy az egészséges szervezet számára a több grammos, izolált, szabad glicin rendszeres fogyasztása szükséges vagy minden esetben előnyös lenne.
Az alapvető logikai különbség
Egy anyag nélkülözhetetlen élettani szerepe nem jelenti azt, hogy az adott anyagból a normál szükségleten felüli, szabad formájú pótlás további előnyt jelent.
Ugyanez a logikai hiba más tápanyagok esetében is gyakran megfigyelhető. Abból, hogy egy vitamin, ásványi anyag, aminosav vagy zsírsav nélkülözhetetlen a szervezet számára, nem következik automatikusan, hogy annak minél nagyobb adagban történő fogyasztása annál kedvezőbb. Az élettani szükséglet és a farmakológiai vagy anyagcsere-terhelést jelentő adag között lényeges különbség lehet.
A tápanyagok hatása általában nem korlátlanul, egyenes arányban növekszik az elfogyasztott mennyiséggel. A túl alacsony bevitel hiányállapothoz vezethet, a megfelelő bevitel támogatja a normális működést, míg a szükségletet jelentősen meghaladó mennyiség már nem feltétlenül jár további előnnyel. Egyes esetekben anyagcsere-egyensúlyzavart, antagonizmust vagy toxikus hatást is előidézhet.
A glicin élettani szerepe és a glicinpótlás nem azonos kérdés
A glicin szervezeten belüli fontosságát nem szabad összekeverni a szabad glicin étrend-kiegészítőként történő alkalmazásának szükségességével.
Két különálló állításról van szó:
1. A glicin nélkülözhetetlen szerepet játszik az anyagcserében.
2. Ezért több gramm szabad glicint kell naponta elfogyasztani.
Az első állítás biokémiai tény. A második azonban külön bizonyítást igényel. Ehhez nem elegendő felsorolni, hogy a glicin milyen élettani folyamatokban vesz részt. Igazolni kellene azt is, hogy:
• a vizsgált személyek glicinellátottsága elégtelen;
• a hiány vagy relatív elégtelenség megbízhatóan kimutatható;
• a több grammos szabad glicinpótlás valóban javít valamilyen klinikailag fontos végpontot;
• a kívánt hatás hosszú távon is fennmarad;
• az alkalmazott adag nem idéz elő aminosav-imbalanszt, mikrobiológiai változást vagy más kedvezőtlen hatást;
• a várható előny meghaladja az esetleges kockázatokat.
Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, a glicin élettani szerepének ismertetése önmagában nem tekinthető a nagy dózisú pótlás bizonyítékának.
A teljes fehérje és az izolált szabad aminosav közötti különbség
A természetes fehérjetartalmú élelmiszerekben a glicin nem önmagában, hanem más aminosavakkal együtt, fehérjék és peptidek részeként fordul elő.
A fehérje emésztése fokozatosan történik, ezért az aminosavak felszabadulása és felszívódása időben elnyújtottabb, valamint többféle transzportrendszert vesz igénybe.
Ezzel szemben egy adag étrend-kiegészítő egyszerre több gramm szabad glicint juttathat a bél lumenébe. Ez nem pusztán mennyiségi, hanem megjelenési formájában és felszívódási dinamikájában is eltér a természetes fehérjefogyasztástól.
Ezért félrevezető lehet a következő gondolatmenet:
A glicin természetes aminosav, tehát nagy mennyiségű szabad glicin formájában is szükségszerűen természetes és kockázatmentes.
Egy vegyület természetes eredete ugyanis nem bizonyítja, hogy minden adagban, koncentrációban és alkalmazási formában ártalmatlan.
A szervezet saját glicin termelése
A glicin nem esszenciális aminosav, vagyis az emberi szervezet képes előállítani. Ez nem jelenti azt, hogy minden körülmények között korlátlan mennyiség áll rendelkezésre, de azt igen, hogy az étrendi glicinpótlás szükségességét nem lehet pusztán a glicin élettani feladatainak felsorolásával igazolni.
A szervezet glicinellátása több tényezőtől függ:
• a táplálék fehérje- és aminosav-összetételétől;
• az endogén szintézistől;
• az életkortól;
• az egészségi állapottól;
• az anyagcsere aktuális terhelésétől;
• a glicin felhasználásától és lebontásától.
Ezért különbséget kell tenni az esetlegesen fokozott glicinigény és a mindenki számára rutinszerűen ajánlott, több grammos szabad glicinpótlás között.
A kedvező hatások és a biztonságosság külön kérdések
Egy étrend-kiegészítő ismertetője gyakran olyan vizsgálatokra hivatkozik, amelyek egy meghatározott adag mellett valamilyen kedvező változást mutattak ki. Egy ilyen eredmény azonban önmagában még nem bizonyítja:
• a tartós alkalmazás biztonságosságát;
• a teljes népességre való alkalmazhatóságot;
• a magasabb adagok előnyét;
• az egyéni kockázatok hiányát;
• a bélmikrobiomra gyakorolt hosszú távú semleges hatást.
Az előny és a kockázat vizsgálata két külön feladat. Attól, hogy egy anyagnak lehet valamely kedvező élettani hatása, még nem válik minden adagban és minden személy számára kockázatmentessé.
Az aminosav-imbalansz figyelmen kívül hagyása
A glicin előnyeit ismertető anyagok gyakran egyetlen aminosavat vizsgálnak elkülönítetten. Az emberi anyagcsere azonban nem különálló aminosavakból, hanem egymással összefüggő anyagcsereutakból áll.
Az egyes aminosavak:
• közös transzportfolyamatokat használhatnak;
• egymással versenyezhetnek;
• befolyásolhatják más aminosavak plazmakoncentrációját;
• megváltoztathatják a lebontó enzimek aktivitását;
• hatással lehetnek a hormonális és nitrogénanyagcsere-folyamatokra.
Ezért egyetlen szabad aminosav rendszeres, nagy mennyiségű bevitelének megítélésekor nemcsak annak önálló funkcióit, hanem az aminosav-egyensúly egészére gyakorolt hatását is értékelni kell.
A bélmikrobiom szempontja
A glicin nemcsak az emberi sejtek számára hasznosítható anyag. A bélben élő mikroorganizmusok is felhasználhatják.
A Clostridioides difficile esetében a glicin:
• spóra-társcsíráztatóként működik;
• részt vesz a Stickland-fermentációban;
• anyagcsere-szubsztrátot biztosít;
• elősegítheti a növekedést;
• hozzájárulhat a toxintermeléshez és a sporulációhoz.
Ez nem bizonyítja, hogy napi 3 gramm glicin egészséges emberben C. difficile-fertőzést okoz. Arra azonban felhívja a figyelmet, hogy a glicin hatását nem lehet kizárólag az emberi sejtek anyagcseréje alapján értékelni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a bél lumenébe jutó glicin milyen mikroorganizmusokat és anyagcsere-folyamatokat támogathat.
Különösen indokolt lehet az óvatosság:
Mit kellene tartalmaznia egy kiegyensúlyozott gyártói tájékoztatásnak?
A glicin élettani szerepeinek felsorolása mellett egy kiegyensúlyozott tájékoztatásnak ki kellene térnie arra is, hogy:
________________________________________
A jelenleg rendelkezésre álló szakirodalom alapján az alábbi megállapítások tehetők:
Összegző alapelv: egy tápanyag nélkülözhetetlensége nem igazolja automatikusan annak koncentrált, szabad formában, a normál szükségletet meghaladó mennyiségben történő alkalmazását. A szükséges mennyiség, a kedvező hatású mennyiség és az anyagcsere-terhelést jelentő mennyiség nem feltétlenül azonos.
Visszalépés...Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. Az ADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ ide kattintva tekinthető meg!
